....

Nah hát sziasztok.. Ismét rengeteg idő telt el azóta hogy írtam... Hétvégén haza látogattam. Meglepően jól kijöttem az anyámmal és annyira jól esett mikor a húgom megölet.. Fuu jó hétvége volt... Ma kb öt órát tanultam és közben eltöprengtem hogy az eddigi életem során hol s mit rontottam el...anyámmal a kapcsolatomat a sulit a szerelmeimet... és nem tudom... Anyával... Anyával az van hogy nem tudunk beszélni le ülök kajálni ő ott ül velem szemben és nem szólunk egymáshoz... vágni lehet a feszültséget... Mikor hétfőn eljöttem meg akartam ölelni és puszit adni de sajnos túl büszke voltam ahozz hogy meg tegyem... . Sulival az a baj hogy lassan itt vagyok felnőtt emberként és nem tudom hogy mit akarok az élettől mit akarok melózni hol akarok élni.. a szakácsság már nem tetszik faszán hangzott hogy hu majd megváltom a világot és külföldön fogok melózni meg minden de azt a sok lépcsőt míg odáig elérsz a célba kibaszott nehéz megtenni legyőzni... nem hiszem hogy ezt a sulit be fejezem nem is tudom mi lesz év végén mikor vizsgázok...nem hiszem hogy menni fog hogy sikerül.. Emellett zenélni is szeretnék. Volt egy lehetőség de a stilus irányzat miatt szét váltak útjaink... Rock N Rollt szívesen játszanák...kurva jó... De most van egy haver akivel össze járogatunk lehet hogy felveszünk egy számot csak neki kellene gyürköznöm és meg kellene írni a szöveget...ááá ez is nehéz... de mindenképp lányról fog szólni talán nem lesz olyan mély hangvételű... nah és a szerelem...lassan ott hónapja vagyok szingli kibaszott hosszú idő...durva bele gondolni hogy öt hónapja nem smároltam, nem érintettem meg senkit úgy és azóta nem is mondtam ki azt az egy szót amit oly sokszor: "szeretek" Mennyi idő kell ahoz hogy valaki teljesen tovább lépjen? Mondja már meg valaki...próbálkoztam mással..de nem jön össze most egyedül vagyok talán jobb is így.. Nagymamám mondta hogy ne keressem a szerelmet majd meg talál. De szerintem ez csak a filmekben van így...