Éjszaka van. Szeretem az éjszakát… Éjszaka minden más... az emberek alszanak…a kutyák nem ugatnak… Egyedül vagyok . Én és hold.. A holdat is szeretem. Szép. De most mindent hó takar..ez viszont elszomorító… majd elolvad..

Hétfő van még kb. 79percig aztán jön a kedd… Ma nem sok minden történt velem..itt volt a családsegítős néni…kérdezi hogy mit várok a jövőtől…stb stb…vagy bla bla bla… Nem voltam együttműködő meg mondtam hogy én nem fogok beszélni vele és hogy egyébként is semmi értelme mert sosem leszünk olyan kapcsolatban az anyámmal mint egy normális családban ezt már sok- sok éve elrontottuk. Sokat gondolkodtam, hogy hol és hogyan, miként.. de csak arra jutottam…hogy nem volt már rám ideje és egyre csak lejjebb süllyedtem.. És most itt vagyok. Nem bízok benne. Nem akarom meg osztani vele a szerelmi dolgaimat… semmitL kurvára bántó.. Idegen számomra mintha nem is az anyám lenne.. Ketten vagyunk itthon Ő meg Én.. és és…nem értem… Szerdán megyek vissza apához..:( a távolság és az idő eldönti… hogy mi lesz velünk.

Szerelem… eddig 2x voltam igazán szerelmes és a vége mindig földbe tiport… Egyszer egy éve….nehéz volt tovább lépni..de 4hónapja újra beszélő viszonyban vagyunk. Másodszor 3hónapja…de ehhez inkább nem fűzök megjegyzést…de mégis.. szemét módón szakított…

De most van egy lány..szép, aranyos, kedves, és ami számomra a legfontosabb nem pláza picsa.. szinte tökéletes…csak az a gond hogy 120km van közöttünk és nem bírnám, ki ha csak havonta 1-2x látnám. Majd lesz valahogy. Várok rá…